12.fejezet

Justin szemszöge

"Bieber, kedves tőled, hogy eljöttél."

A szemem forgattam, amikor beléptem a szobába.Helyet foglaltam az asztalnál Brandon mellet, aki velem együtt a banda vezetője volt.

"Szóval, mi ez az egész."sóhajtottam, közben pedig hátradőltem a székben.Karom összekulcsoltam mellkasom előtt.Ha most amiatt jöttünk ide, mert valakit megöltek akkor..Inkább lennék most otthon és nézném Brookeot.

Brooke.

Becsuktam a szemem és elképzeltem, ahogyan most itt áll velem.Mióta azt mondta a telefonba, hogy valóban gondolt rám, nem tudom kiverni a fejemből.A szívem gyorsabban kezdett verni, még ha azt is mondja, hogy nem érdeklem, én akkor is tudom, hogy de.Egy kicsit de.

"Bieber!"

Hirtelen felkaptam a fejem, Brandonra néztem, aki most előttem állt.

A szemöldököm ráncoltam, "Igen?"

"Te figyelsz egyáltalán?"ordított, majd ököllel az asztalra vágott.Összehúztam a szemem, mit képzel ez magáról.Én vagyok a vezetője ennek a bandának, és mindig is én leszek.Hogy merészel ő így beszélni velem.

"Tessék?" morogtam, Brandon ijedten nézett rám, mielőtt újra az adatbázisban kezdett kutakodni, "nem figyeltem."

"Nézd." tettem egy lépést felé, "Soha többé ne merészelj így beszélni velem.Ki ne ejtsd még egyszer a nevem a kurva szádon és folytassuk a megbeszélést." 

Vissza ültem, mérgemben az asztalba rúgtam.Ah, hogy képzelheti azt, hogy ő a vezető.Brandon sietve folytatta az ülést, ahogyan figyeltem, hébe-hóba rémült pillantásokat vetett felém.

"Igen." néztem  jobbra, ahol Daniel vigyorgó tekintetével találtam szembe magam, "kedves ember."

Vissza mosolyogtam.Igazából nem figyeltem arra amit Brandon mondott mert csak Brookera tudtam gondolni.

"Rendben, tehát a drog ügyeink nagyon veszélyesek, ezért figyelnünk kel.", mondta Brandon, majd felém nézett és bólintott egyet. "Justin, szeretné átvenni a többi bandát."

Válaszul gyorsan bólintottam, majd felálltam.Körbe jártam a szobát, de közben figyeltem arra, hogy mindenkivel tartsam a szemkontaktust.

"Szóval, mint ahogy tudjátok, mi vagyunk a legerősebbek ebben a pillanatban.",hagytam, hogy tapsoljanak páran majd folytattam, "azonban a keleti oldalakon már próbáltunk mozogni, de figyelnek minket."

Zavaros suttogás töltötte be a szobát, mielőtt elcsendesítettem őket, "tehát nagyon  kell vigyáznunk, semmi nem szivároghat ki ebből a megbeszélésből.Általában nem szokott ilyen történni, de ha ez az ára akkor hajlandó vagyok fizetni."

Egy kéz emelkedett a magasba, "Uram?"

"Igen?" bólintottam.

"Mi a helyzet azokkal akik kábítószerrel foglalkoznak, mit csináljunk velük?"

"Azt mondom, hogy ez attól függ, hogy kik azok.A lány magát kergette bajba, így a józan eszét használja." vállat vontam, az emberek elkezdtek suttogni.

"Van egy tervem?"

"Mi az?"

"Mondjuk azt, hogy meleg vagy."

Ökölbe szorítottam a kezem.Forrt bennem a düh, majd én helyre teszem ezeket a faszfejeket.

"Még most is hallom!" kiabáltam, mindenki szeme elkerekedett, "Miért nem foglalkoztok a kurva életetekkel, ahelyett, hogy az enyémbe pofáztok bele?Ezt az ötletet elutasítom." mondtam el a véleményem, mielőtt büszkén kiléptem a szobából.

Beültem a kocsimba, gyorsan elhelyeztem a kulcsot, és kihajtottam a parkolóból.Ez a találkozó jól ment, kivéve azt, hogy az embereknek még meg kell tanulniuk a tiszteletet.Végre Brookera tudtam gondolni, a gyönyörű hangjára, a bizalomra, a gyönyörű hajára ahogyan hullámokban omlik a hátára.Boldogan felsóhajtottam, lábammal megnyomtam a gázpedált, alig vártam, hogy haza érjek.

**

Brooke szemszöge

"I can't drink you away.I've tried Jack, I've tried Jim, I've tried all of their friends.But I can't drink you away.All these rocks- I can't swim out of this skin I'm living in." fogtam a lábam, miközben finoman énekeltem a szöveget.Élveztem a nyugodt körülményeket  hosszú, hosszú ideig.Justin Timberlake volt az egyik kedvenc művészem, az összes dalát csodálatosnak tartottam.A telefonom rezegni kezdett, felvillant Justin neve a képernyőn.

5 perc múlva otthon vagyok.Ha csinálsz valamit, hagyd abba.Szeretlek tégeeeed;)-J

Végig olvastam, de nem volt kedvem vissza írni.Hamarosan hazaér.Várjunk csak..húzom egy kicsit az agyát.

Ó, a fene egye meg, akkor elrejtem a csavarhúzót, amivel megpróbáltam kinyitni az egyik ablakot...ne SMS-ez vezetés közben Justin. Utállak;)

Mosolyogtam a válaszomon, bárcsak láthatnám most az arcát.

Tudom, hogy viccelsz cica.Ne mond, hogy utálsz, mert tudom, hogy szeretsz.Alig várom, hogy megcsókoljalak, amikor hazaértem. -J

Felhorkantam, ha azt hiszi, hogy megcsókolom akkor ő egy őrült.Ó, várjunk csak..ő őrült.

Nem, nem foglak megcsókolni.Soha.

Aww, ne már cica, most sírok, Ó, várj, nem, mert megtudlak csókolni, bárhol és bármikor.-J

Összeráncoltam a homlokom, ő egy pimasz gazember. 

Lehet, hogy megtudsz, de én nem foglak.

Azonnal válaszolt, azon gondolkodtam, hogy hogyan tette, miközben vezetett.

Meglátjuk, baba.-J

Két erős kar fonódott a derekam köré, felkiáltottam, ahogyan megpörgetett.Puha, telt ajkak kapcsolódtak az enyémhez, kezeim mellkasára helyeztem.Nyelvét számba csúsztatta, küzdöttem, hogy eltoljam, élvezte a csókot.Végül vigyorogva elhúzódott.Keményen mellkason ütöttem, ő pedig levegő után kapkodott.

"A frászt hoztad rám Justin!" ordítottam, megragadtam csuklóját.

"Most már nem kell harciasnak lenned cica." kuncogott, orrát az enyémhez dörgölte.

Légzésem a torkomban akadt.Mindig is szerettem az életerős csókokat.Enyhén elmosolyodtam, amikor kisgyerek voltam, anyám és én összedörgöltük az orrunkat mielőtt elaludtam.Felnéztem Justin szemébe, könnyedén pillantottam fel.Szemöldök ráncolva figyelt, lábujjhegyen álltam, orrom hegye csiszolta az övét.Vissza álltam a lábamra, lenézett rám.Széles vigyor terült szét arcán és megcsókolta az arcom.

"Szeretlek." suttogta.

Bólintottam, megfogta a kezem, és megcsókolta az ujjaimat.

"Nézz rám." nevetett.

Vele együtt kuncogtam, egy szoros ölelésbe húzott.

"Nem hiszem el, olyanná teszel már mint amilyen te vagy."motyogtam, állát fejem tetején pihentette.

"Haladás kedvesem." suttogta majd megcsókolta a fejem.

Justin telefonja megszólalt, káromkodva, vonakodva húzódott el az ölelésből.

"Helló?" morogta a telefonba, miközben egyik karjával derekam simogatta.

"Igen Blake, a követeléseket majd megbeszéljük?" Justin ujjvégeit csípőmbe vájta, egy kiscit megugrottam, kuncogtam.

Elmosolyodott rajtam, "rendben.Hamarosan találkozunk."

"Ki volt az?" kérdeztem, miközben leültem a kanapéra.

"Blake jön." bólintottam, majd folytatta, "hoz egy lányt."

Kifújtam a levegőt, "micsoda?"

"El hoz egy lányt akit nemrég ismert meg, el kellene ezt játszanod, hogy szeretsz."mondta, fejét vállamon pihentette, "Plusz ez egy kis élvezet lesz számomra."

"Rossz színésznő vagyok." motyogtam

Elmosolyodott, "csak csináld."

***

Csengettek, Justin felállt, hogy kinyissa.Én továbbra is a kanapén maradtam, szerettem vona befejezni a filmet.

"Brooke kapcsold ki." parancsolta Justin, de megráztam a fejem.

"De szeretném befejezni ezt a filmet." nyafogtam.

"Majd később megnézzük együtt, jó?" kérdezte, egyetértettem, majd kikapcsoltam a TV-t.

"Csá ember!" köszöntötte Blake, majd megölelték egymást.

"Ő itt Jessica!" 

Egy szép, fiatal lány kukucskált ki óvatosan Blake mögül.Sötét haj keretezte arcát, világoskék szeme tele volt félelemmel.Keze bilincsben volt a háta mögött, Blake szorosan megragadta a karját.Büszkén vigyorgott, mintha egy darab árut mutatna be."

Blake figyelme aztán rám összpontosult, még mindig mosolygott, "Ah, Brooke!Örülök, hogy újra látlak."

Könnyedén mosolyogtam, "örülök, hogy látlak."

"Van még egy kis viccem a számodra."kacsintott majd felnevetett.

"Sajnálom, de a te vicceid sosem jönnek be nekem."

Blake levegő után kapkodott, "ez nem igaz."

"De."

Justin a szemét forgatta, aztán elmosolyodott, "Brooke, ő itt Jessica."

Melgen rámosolyogtam, remélve ezzel eltörlöm picit a félelmeit, "Örülök, hogy találkoztunk."

Nyelt egyet, de nem válaszolt.Nem bántam, tudtam mennyire félhet.Megrántottam Justin kabátjának ujját, ő lehajolt.

"Beszélhetek vele egyedül?Nagyon fél és emiatt szörnyen érzem magam Justin." súgtam a fülébe, bólintott.

"Igen, van néhány dolog amit amúgy is meg kell beszélnek Blake-el."

Blake kinyitotta Jessica bilincsét, könnyedén megragadtam kezét.Szemei elkerekedtek, de én megnyugtatóan mosolyogva szorítottam meg a kezét.Felvezettem Justin szobájába és leültem az ágyra.

"Szóval mit gondolsz Blakeről eddig?" viccelődtem, államat tenyeremben pihentettem.

"Bá-bántani fogsz?"nyöszörögte, gyorsan megráztam a fejem.Blake igazán durva lehet vele.

"Nem, nem, ne aggódj biztonságban vagy velem. én a Justiné vagyok, pontosan tudom mit érzel Jessica."mondtam neki, közben hátát dörzsölgettem.

"Ő kegyetlen és b-bánt engem."szipogott.

"Csak be kell tartanod a szabályait, oké?Ha nem hozod ki a sodrából nem fog bántani, csak ne ellenkezz."

"Megpróbáltam megszökni és m-megvert." sírt, azonnal megöleltem.

"Ne sírj minden rendben lesz!Egyszer megpróbáltam elszökni, és Justin engem is megütött." elcsendesedtem.

"Szereted őt?" kérdezte és úgy éreztem lefagytam.

"Tégy úgy mintha szeretnél engem."

"Ő nem olyan rossz, mint amilyennek először gondoltam."erre a következtetésre jutottam.A lány bólintott, majd kifújta az orrát egy zsebkendővel.Szörnyen éreztem magam a lány miatt, bár én is ebben a helyzetben voltam, kevesebb mint egy hónapja.

"Egyre jobb lesz, ígérem."

"Cica?" kopogás hallatszott az  ajtón, felkeltem az ágybók, kinyitottam, Justint pillantottam meg.

"Hogy van?" kérdezte, karjait körém fonta.

"Jobban.Blake miatt nagyon nehéz neki." sóhajtottam.

"Hmmm, hiányoztál."motyogta, harapdálni kezdte a fülem alatti részt.

Forgattam a szemem, "5 perce jöttem fel."

Zümmögött és szorosabban ölelt.Kifeszítettem karját és elvettem, keresztbe tettem karom mellkasom előtt.

Justin összehúzta szemeit, "játszani jó, cica." morogta.

"Mindegy."

Játékosan a fenekemre csapott, mielőtt elhagyta a szobát.

"Fasz!" motyogtam.

"Hallottam!" kiállotta, és nem tudtam megállni, hogy ne mosolyodjak el.

"Bárcsak Blake is olyan kedves lenne mint Justin."mormolta Jessica.

Ó, ha tudnád Jessica.

11.fejezet

Brooke szemszöge

"Brooke." szólt egy mély hang, testem reszketett, egy szoba sarkában voltam.Lépteket hallottam fentről ahogyan felém közelednek, aztán mellém ért majd elém.A könnyek patakként hullottak szememből,  hagytam kitörni a zokogásomat.

"Cica,  gyere ki  itt az ideje, hogy játszunk.." énekelte, hangja visszhangzott a szobában.

Elkezdtem futni, egy hosszú és sötét terembe, amely gy tűnt, hogy soha nem akar véget érni.Felsikoltottam, amikor tetovált kezeivel megfogta derekam.

"Ó, bébi, nem fuss el előlem." vicsorgott, közben a fülem alatti részt csókolgatta.Sírtam és megpróbáltam kibújni karjai közül.

"Á-állj Justin, kérlek!" sírtam, ahogy csípőjét erőteljesen hátamnak nyomta.Ágyéka dörzsölte fenekem.

"Ez történik ha nem tartod be a szabályokat." morogta, hangosan felordítottam kínomban.

*

Sikoltva ugrottam fel, hogy valaki segítsen, nem kaptam levegőt.Karjait körém fonta és szorosan mellkasára húzott.

"N-ne.Hagyj békén!" ordítottam és Justin mellkasába ütöttem.

"Maradj csendbe bébi.Csak egy rémálom volt, rendben!?" csendesített és lassan ringatni kezdett előre-hátra.

"Állj!Ne bánts!" tehetetlenül sírtam, remegtem, mint a nyárfalevél karjaiban.Ideges voltam, mellkasom feszült volt és szívem eszeveszett tempóval vert.

"Nem foglak bántani hercegnő.Kérlek, hagyd abba a sírást."mormolta, ajkait lágyan nyakamhoz nyomta.Forró lehelete csiklandozta bőrömet, ujjaival hátam simogatta. Tettei lassan megnyugtattak, és abbahagytam a sírást.Légzésem rendkívül egyenlőtlen volt és nagyon reszkettem.

"Szeretnéd elmesélni, hogy mi történt?" kérdezte, karjait szorosabban zárta össze körülöttem, jelezve, hogy itt van nekem és nem vagyok egyedül.

"Egy szobában voltam, majd lefutottam a hallba, elkaptál és azt mondtad bántani fogsz." nyöszörögtem, felhúztam a térdem mellkasomhoz.

"Szóval, az volt miden rólam?" Justin szemeit fájdalmasan húzta össze.Barna szemei tele voltak aggodalommal és depresszióval.Szörnyű bűn tudatot éreztem ahogyan bólintással válaszoltam.Belefúrta arcát nyakamba, én pedig belélegeztem férfias illatát.Világosbarna haja csiklandozta a nyakam ahogyan ott feküdt mellkasomon.

"Kérlek, ne félj tőlem."

Mike beszél?Tegnap még azt akarta, hogy féljek tőle, "Sajnálom, nem tehetek róla." suttogtam, kezemet könnyedén hátára helyeztem.Gyengén bólintott, majd a szemembe nézett.

"Aludj, késő van." motyogta kifejezéstelen arccal.Bólintottam és bebújtam a takaró alá, a szemeimet már csukva tartottam.Justin megragadta a testem, fejét mellkasomra hajtotta, nehéz karjait körém fonta és lábait is összekulcsolta enyéimmel.

"Szeretlek cica."

***

Justin előtt ültem a kanapén, ő pedig körülöttem járkált.

"Nem engedhetem meg magamnak, hogy itt hagyjalak." motyogta, mélyen sóhajtva, "De nem bízom abban, hogy itt maradnál."

Megforgattam szemeim, "Nem megyek el."

Összehúzta szemeit és rám nézett. "Természetesen de.Megpróbálnál elmenekülni, nem?"

"Ezt gondolod?" teszteltem, felemeltem a fejem, hogy belenézzek lángoló csokoládé barna szemeibe.Lassan bólintott és én elvigyorodtam, "Akkor igen, igazad van."

Vékony jégen jártam, de tesztelnem kellet.Azt akartam, hogy egyedül hagyjon.Ha van esélyem a szökésre akkor már, hogy ne élnék vele?

Helll yes.

"Ne tesztelgess." morogta, szorongatva a kocsikulcsot a kezében.

"Megígérem, hogy nem szökök meg." hazudtam.Magabiztosan a szemébe nézte, nem hátráltam.Justin odajött hozzám, lehajolt és arcát nyakamba fúrta.Megcsókolta a nyakam majd az arcom, míg végül egy gazdag, tartós csókot hagyott ajkamon.

"Adj egy csókot cica." duruzsolta, megérintette arcom ujjaival, "azután elmegyek."

Gyengén felálltam, lassan nyomtam ajkaimat arcára.Ő elismerően hümmögött, mohón nyomta ajkát enyémhez.Elhúzódott, majd elmosolyodott.

"Viszlát hercegnő!Biztonságban vagy!" kiáltotta és becsapta az ajtót.Végül kaptam némi szabadságot.Felfutottam Justin szobájába, és gyorsan elmentem lezuhanyozni.Éreztem, hogy piszkos vagyok mióta felébredtem a rémálmomból.Hideg verejték volt a homlokomon és a mellkasomon, de a meleg víz gyorsan lemosta. Kezembe vettem Justin samponját, mennyei illata volt.Nem azt mondom, Justin jó illatú volt..Ó, mit beszélek, ez a sampon keveredik kölnijével..hihetetlen.Arra gondoltam, hogy itt áll előttem, és érzem az illatát.Megráztam a fejem gondolataim miatt, de enyhén elmosolyodtam, masszírozni kezdtem a sampont hajamba.Meleg víz fröcskölődött csupasz hátamra, ez az érzés megnyugtató volt.Pontosan az ellentéte annak, amit ezen a héten éreztem.Sóhajtottam és néhány kondicionálót tettem nedves hajamra, az illatuk pontosan olyan jó volt mint a samponnak.Gyorsan megmostam a testem majd elzártam a csapot.Kezemmel megragadtam a puha törölközőt, magam köré tekertem és kiszálltam a csúszós kádból.

Felvettem egy rózsaszín melltartót amit Justin választott, befújtam magam izzadásgátlóval, majd felvettem egy fekete pólót amit a Forever 21-ben vettünk.Hajamat leengedtem és hagytam száradni és lesétáltam a lépcsőn.

Az ideiglenes telefonom csörögni kezdett, felkaptam az asztalról, tudván, hogy ez Justin.Várjunk.Miért kéne felvennem ha ez Justin?Megráztam a fejem, majd vissza tettem a telefont.Azt hiszem, ha arra gondolok, hogy Justin hív akkor arra késztetem magam, hogy felvegyem és..beszéljek vele?Ó istenem, egyenesen a csapdájába zuhanok.Gúnyolódtam, megköszörültem a torkom.Nem, ez nem lehet igaz.A telefonom tovább csengett, míg végül az 5. hívásra felvettem.

"Hello?" sóhajtottam."Mért nem vetted fel?" mondta hangosabban, hallottam a haragot a hangjában."É-én zuhanyoztam." motyogtam."Oh." vett egy mély levegőt, hogy ezzel lenyugtassa magát. "Mit csináltál eddig?" "Pihentem." "Az jó." mondta boldogan, "Már gondoltam rád." "Én is gondoltam rád." suttogtam őszintén, erről nem kell  hazudnom."Tényleg?" kérdezte meglepetten."Mnhmm." "Nos, ez egy kellemes meglepetés." kuncogott, "ez ad nekem némi inspirációt, hogy működni fog." "Oké." "Hát most éppen magadtól gondoltál rám nem pedig én mondtam."mondta szórakozottan."Ó, fogd be a szád." morogtam, besétáltam a konyhába és töltöttem egy pohár vizet.Nevetett, "Jól van, jobb ha megyek.Ne gondolj rám túl sokat." "Nem fogok." "Viszlát cica, szeretlek." "Szia." tettem le, közben lassan kortyolgattam a vizet.Nem kellett volna elmondanom neki, hogy gondoltam rá.Nagy hiba volt.Nyögtem, a poharat a mosogatóba dobtam.Kinyitottam a fagyasztót és kivettem egy fagyasztott pizzát, annak reményében, hogy ez majd enyhíti az éhességet korgó gyomromban.Beállítottam 20 percre, és lehuppantam a kanapéra, néztem a Saturday Night Live-et.

Amikor elkészült a pizza, megettem kevesebb mint 2 perc alatt.Nem ettem mást, mivel csak 2 garnélarák volt a fagyasztóban ezen kívül.Lehuppantam a kanapéra, megnyomtam a zene alkalmazást a telefonomon, a fejemet ráztam, a One Republic állandó ritmusára.

10.fejezet

Sziasztok, visszatértem!^^ Úgy döntöttem ismét folytatom a blogot!Remélem, hogy akik eddig szerették ezt a blogot, azoknak ezalatt a rövid szünet alatt sem változott meg róla a véleménye!Remélem nem vesztettem el egy olvasómat sem! Jó olvasást! 

Leparkoltunk a bevásárlóközpont előtt, a mellettem ülő kinyitotta nekem az ajtót én pedig kiszálltam.Nem szerettem igazán soha sem a bevásárlóközpontot, de mivel Justin azt mondta, hogy kapok pár ruhát, azt hiszem kibírom.Tényleg nem kellett volna azt mondanom, hogy nem törődik velem."Ó, istenem." motyogta Justin, ahogy levegő után kapkodott, ahogy meglátta a Forever 21.-et. "Ez a bolt a legrondább szar, amit valaha láttam."A szemem elkerekedett, "Tudod itt igazán szoros ingek vannak, rózsaszínűek." úgy döntöttem, hogy kötekedek vele egy kicsit.Nagyot nyelt, "Amit viseltél, amikor találkoztunk?""Igen." mondtam hanyagul, "Tudod miről beszélek, ugye?"A szeme egy árnyalattal sötétebb lett, "Hol vetted azt cica?" "Forever 21" Nem is tudtam befejezni, amikor Justin hirtelen berángatott a boltba."Keressünk egy másik olyat, rendben?" mosolygott, lehajolt, hogy megpuszilja az arcom.Szememmel végig néztem a bolton, elkezdtem sétálni a polcok között.Bevallom néhány dolog tényleg elég csúnya volt a boltban, de ha szerencséd van, megtalálsz néhány dolgot a kedvenc termékeid közül.Fogason lévő pulóvereket és ingeket pillantottam meg, és rögtön oda mentem hozzá, kiszedtem egy fehér inget, néhány csipkével a hátán."Hé, bébi, ez a kedvencem."Megfordultam, hogy megnézem Justin kezében a pulóvert, "Én foglalt vagyok." mondtam.

"Mi lenne ha nem lennél az." gúnyolódott.Hanyagul megvonta vállát, vetett felém egy pillantást és azt mondta, "Pedig én megvenném neked."Felvettem egy pár felsőt ami tetszett.Justin pár másodperc alatt ott termett mellettem, megnézte a ruhákat a karomban.Helyeslően bólintott, derekam köré fonta karját."Kövessen." mondta a hölgy, elmondtam neki, hogy hány ruha volt a kezemben, ő bólintott, és elindultunk az öltözők felé, Justin mögöttem jött."Ó elnézést uram, ön oda nem mehet be." mondta, szemöldökét emelte fel rá."Szállj le rólam." Justin a szemét forgatta és nem törődött a lánnyal.Gúnyolódott, motyogott az orra alatt, mielőtt elindult."Justin, nem.Te nem jöhetsz be velem az öltözőbe.Maradj itt." megráztam a fejem és besétáltam.Dúdolt, kezét a zsebébe süllyesztette, "Rendben, de gyere ki és mutasd meg hogy áll.""Rendben." morogtam és bementem az egyik fülkébe és bezártam az ajtót.Levettem az ingem, így csak a piros csipke melltartóm volt rajtam, mielőtt felvettem egy fehér inget.Szorosan átölelte a testem, kimutatta lapos hasam.Mosolyogtam a tükörképemre a hosszú tükörben."Cica, gyere és mutasd." Énekelt Justin, finoman kopogtatott az ajtón.Megforgattam a szemem a sokadik alkalom után, kinyitottam az ajtót és kiléptem.Justin szeme elkerekedett, megnyalta ajkát, szeme elidőzött mellemen.Megölelte derekam, így közel húzott mellkasához.Dúdolt a fülembe, élveztem az érzést."Ez a póló rohadt szexi." suttogta s megcsókolta a fülem alatti részt."De azt hiszem jobban nézne ki a padlón." morogta, szívni kezdte az érzékeny bőrt.

"Á-állj." könyörögtem gyengén.Nyelvével körözött a vörös bőrön, így egy csíkot húzott le nyakamon.Eltoltam mellkasát, egy kicsit botladozott, mielőtt vissza nyerte egyensúlyát.Gyorsan bementem a fülkébe és bezárta magam mögött az ajtót."Elfuthatsz, de nem tudsz elrejtőzni." kuncogott, támaszkodott az ajtónak."Úgy tűnik, mintha futnék?" vigyorogtam."Rendben, na gyere, az összes is jól áll egyébként." felsóhajtott, összeszedtem a ingeket.Átsétáltunk a pénztárhoz és Justin kifizette a sok táskányi ruhát."U-uhm köszönöm." motyogtam, figyelembe véve a rengeteg táskát a kezében.Diadalmasan mosolygott, "nem probléma."Még bementünk 4 üzletbe, mindketten fáradtak voltunk a vásárlós hosszú nap után."Oké." állt fel Justin a padról, "van még egy bolt, amit szeretném ha megnéznék."Megköszörültem a torkom, "Milyen bolt?" "Victoria Secret."

**

Ott álltunk a Victoria Secret előtt, megráztam a fejem."Justin nem, ez olyan kínos!"Átölelt szorosan húzva magához."Awww az én kis cicám zavarban van?" ugratott.Kezembe temettem az arcom és próbáltam elrejteni forró arcomat."Ne!" nyafogtam.Kuncogott, megragadta a csuklómat és behúzott."Válassz ki két melltartót, és vedd fel mind kettőt." épp hogy tiltakoztam volna, Justin elszaladt a boltba, majdnem levert egy szegény asszonyt.Kiszedtem egy rózsaszín melltartót amin egy kis csipke volt, egy sima fehéret.Bementem, és kb. 10 pár melltartót nyomott a kezembe Justin."Szeretem a szíjat." morogta.A két melltartó amit Justin választott, hát hogy is fogalmazzak olyan volt, olyan...túlfűtött.Az egyik egy fekete csipkés volt, a másik pedig egy gepárd mintás piros."Végeztünk." Justin elvigyorodott, kifizette a fehérneműket.

***

Az út haza felé normális volt.Nem sokat beszéltünk, Justin keze ott volt, ahol nem kellene, én folyton ellöktem.Justin csak nevetett, "Kapcsold be a rádiót, cica."Én eleget téve kérésének, előrehajoltam és bekapcsoltam a műholdas rádiót, egy rock zenére."Rock zene?" kérdezte Justin, én bólintottam."Szeretem a rockot és a popot." A Teenage Dirtbag üvöltött Justin kocsijának hangszóróiból, ő ujjaival dobolt az ablakon és halkan énekelt.

"Her boyfriends a dick

And he brings a gun to school.

And he'd simply kick,

My ass if he knew the truth.

He lives on my block.

And he drives an Iroc

But he doesn't know who I am.

And he doesn't give a damn about me."

Jusin rám nézett, kissé összehúzta a szemét."Szép hangod van." hajtott be a házához vezető útra."Köszönöm." motyogtam, "Miért nem énekelsz?"Gúnyolódott, "Nem tudok énekelni." "Mindenki tud énekelni, csak nem mindenki jól."Nevetett, "Hát szarul.""Én nem tudom, még soha nem hallottam." vontam vállat, mentem fel a lépcsőn.Beléptünk a házba, Justin levette a kabátot a vállamról."Lehet, hogy majd egy nap hallod." motyogta Justin, de én tisztán halottam.Lehuppantam a bőrkanapéra, bebújtam a bársonyos takaró alá."Cica?" Justin hívott a konyhából, leszálltam a kanapéról és kidugtam a fejem az ajtón.''Igen?" "Te félsz tőlem?" kérdezte, és azon kaptam magam, hogy a szemöldököm ráncolom.Miért kérdezi ezt most?"U-uhm, igen." motyogtam, közelebb mentem.Vad mosolyra húzódott szája, odajött hozzám, mellkasához húzott."Jó." forró lehelete csiklandozta a fülem, "mert kellene."Elakadt a lélegzetem, a durva szavai visszhangoztak a fülemben.Miért volt ilyen? 

"Ha szeretsz engem, akkor nem kell féled."

9.fejezet

Brooke szemszöge

Az este alapvetően csak azzal telt,hogy Justin térdén feküdtem,nyögve emeltem fel a fejem mert azt hallottam, hogy Justin panaszkodva néz valami tv showt.

"Justin." suttogtam.

"Mmm?"

"Miért vagy ilyen kedves?Úgy értem hol marad a  büntetés?" kérdeztem fáradtan.

Justin felsóhajtott "Cica,bár tudom hogy te az hiszed,de nem vagyok rossz ember.Nem foglak megbüntetni,amikor már amúgy is szörnyen érzed magad." elvigyorodott "Meg amúgy is úgy tűnik hogy a fejfájás nagyon jó büntetés neked."

Forgattam a szemem.Talán Justin kezd egy kicsit változni,jó értelemben.Felnéztem barna szemeire.Ő elmosolyodott én pedig megdöbbentő módon,vissza mosolyogtam.

"Most olyan jó kislány vagy.Miért nem tudsz olyan lenni mint ebben a pár órában?" elgondolkodott,nagy kezeivel fogta arcát.Mielőtt még elkezdett volna szidni mint egy kutyát,Justin telefonja megszólalt.Intett nekem,hogy maradjak csendben,így én nyugodtan ültem, szerettem volna hallani a beszélgetést.

"Héé ember,mi a helyzet?" egy férfi hangja csengett a telefonban.

Justin összehúzta a szemöldökét "mi van Blake?"

"Nos a rendőrség megtalálta hol él Dave,bevitték az állomásra,hogy kihallgassák őt." a "Blake" srác hangja nagyon aggódó volt,és ahogy néztem Justin arca sem volt valami boldog.

"Mi van?" kiáltotta Justin amitől hátrébb húzódtam. "Idióták!Hogyan találták meg?" morgott Justin,ez az amitől megijedek.

"Nem tudom ember!Meg van hogy hol vannak most!" kiáltotta Blake,és mielőtt elbúcsúztak volna Justin letette.

"Hát cica úgy néz ki, hogy elmegyünk egy kis kalandra."Justin felsóhajtott és felállt a kanapéról.

Megragadta a kezem,kirántott az ajtón egyenesen a kocsiba.

"De hová megyünk?" kérdeztem,felnéztem Justinra.

"Egy börtönbe.Hogy kihozzuk Davet."monda és közben bekapcsolta a rádiót.

"És én ehhez minek kellek...?''

"Azért mert nem bízom benned,hogy otthon maradsz.Így rajtad tudom tartani a szemem." mondta,ujjaival dobolt a kormányon egy rock banda számának ritmusára.Az út többi része rendkívül kínos csendben telt.Magamon éreztem a levegőben lévő feszültséget,nehéz volt lélegeznem,biztos vagyok benne hogy Justin is így érezte.Végre odaértünk a börtönhöz,kiakartam szállni a kocsiból,de Justin a kezemre csapott.

"Itt maradsz vagy inkább bejössz velem?" kérdezte és kihúzta a kulcsot az autóból. Elgondolkoztam egy pillanatra.Ha itt maradok kitudja hogy ki jönne be a kocsiba és bántana.Bár féltem Justintól,tudtam hogy ő megvéd engem és vigyáz rám.

"Be  megyek veled." feleltem és kiléptem a kocsiból.Vártam hogy Justin is kijöjjön,megállt mellettem,erős karjait összekulcsolta körülöttem,összebújva rám adta kabátját.

"Maradj a közelemben.Ne vándorolj el és ne csinál semmit.Persze csak ha életben akarsz maradni." megvonta vállát. Libabőrös lett a bőröm,élveztem Justin biztonságot nyújtó testét körülöttem.A hátsó épület felé sétáltunk,míg egy sötétbarna rozsdás ajtót véltünk felfedezni.Justin elővett egy kulcsot a hátsó zsebéből,betolta a kulcslyukba,az ajtó azonnal kinyílt.Tartotta nekem hogy menjek be,de én csak a fejem ráztam,azt akartam hogy ő menjen elől.Megértette és elindult elől,én szorosan összebújva mentem utána.

"Elhoztad a kabátom?" suttogta,én bólintottam.Azt mondta hogy a neve a kabáton mindig megvéd majd engem.Morgott egyet válaszként,aztán tovább ment a sötét folyosón.Az hogy féltem csupán egy enyhe kifejezés.Teljesen megvoltam rémülve,még a hideg is kirázott.Végre elértünk egy enyhén megvilágított teremhez,felgyorsult a tempó így már Justin mellett mentem.Nem akarta megkérdezni,hogy átkarolna-e hiszen fogta a kezem.Abban a pillanatban közelebb húzott magához és megölelt,fölém tornyosult.

"Ne aggódj,biztonságban vagy velem,rendben?Ne félj szerelmem." csitított,megállt egy ajtó előtt amire az volt írva fehér betűkkel hogy "kihallgatás".Intett nekem, hogy maradjak csendben.

"Ez az ahol Blake és Daniel találkozni fognak velünk." suttogta,én bólintottam,fejem vállához nyomtam.Enyhén bekopogtatott 3-szor a hüvelykujjával,majd egyszer az öklével.Hallottam hogy székeket tologatnak a szobában,mielőtt két férfi,valószínűleg 20 évesek lehettek,kinyitotta volna az ajtót.

"Héé ember,meg Brooke."  A magasabbik szőke hajú és kék szemű,mosolygott és kezét nyújtotta felém.Néztem rá,nem mertem megrázni,finoman kuncogott és vissza tette maga mellé.

"Egy kicsit morcos,de rendben van." kuncogott,Justin halkan nevetett vele együtt.

"Csak egy  kicsit megijedt,de nem akartam otthon hagyni egyedül."magyarázta Justin és erősebben szorított.

"Rendben,Dave a harmadik emeleten van,a 409-es szobában.Vigyázz mert két őr áll a cellája előtt.Justin te egy erős harcos vagy,ezért..'

''Igen,értem.'' bólintott Justin,a két srác elindult,Justin egy kicsit lassabban követte őket.

''Kik ők?" kérdeztem.

"Amelyikkel nem fogtál kezet ő Blake, a másik pedig Daniel." mondta Justin,közben felmentünk egy lépcsőn.

"Ti 4-en vagytok a bandában?" kérdeztem,Justin rám nézett egy pillanatra.

"Nem,rengetegen vagyunk.Ha majd lesz egy találkozó el viszlek." 

Bólintottam,mentünk még néhány lépcsőfokot aztán felértünk a negyedik emeletre.

''Ok,ha hallod hogy valaki jön,szólj nekem.Ha már látod hogy jön valaki akkor már késő." közölte velem Justin,én pedig élénken bólintottam.Csendben álltunk,fárasztó 10 percig.Én minden második percben hangokat hallottam,Justin nyugodtan állt,kezét zsebre dugva,ajkával gyűrűit piszkálta.

"Justin."

Megfordultunk,láttunk két fiút akikkel azt hiszem Dave futott felénk.Justin elmosolyodott,megfogta a kezem,futni kezdtünk lefelé a lépcsőn.Justin ugyan azt az utat követte amin feljöttünk.Mind az öten kitörtünk az ajtón és berohantunk Justin kocsijába,Blake leült Justin mellé,de ő hátra küldte,hogy az a hely most az enyém.Alig kaptam levegőt,amikor a seggem végre érte a bőrülést,kimerültem a futástól.Justin beindította a kocsit és már mentünk is haza,a fiúk hátul rendkívül béna vicceket meséltek.

''Milyen zöldségre van szüksége egy vízvezeték-szerelőnek?" kérdezte Blake,én megvontam a vállam,nem tudtam a választ.

"Póréhagymára." nevetésben tört ki,nem tudtam mit mondani,de nevettem.Nem volt nevetséges,de mégis vicces.

''Ok,ok leesett." mosolygott Justin "Mit mondasz a bumerángnak ha nem fog működni?"

Próbáltam gondolkodni,hogy mi lehet ez az elcsépelt válasz,de nem jutott eszembe ''Nem tudom,mit?" 

"Te bot." a fiúk elkezdtek kuncogni,csatlakoztam én is.

"Ez annyira hülyeség,hogy működik." kuncogtam,pihentettem a fejem az ablakon.Justin vigyorgott,hogy végre nevetni látott,megálltunk egy 2 emeletes ház előtt.

"Itt vagyunk Dave."

"Köszönöm srácok,találkozunk hétfőn Justin." Justin bólintott Davenek "és örülök hogy találkoztunk Brooke."

Enyhén rámosolyogtam,intett nekem mielőtt elindult.Még megálltunk két helyen ahol kitettük Blaket és Danielt,míg végre hazamentünk.

"Annyira fáradt vagyok." felnyögött Justin,kinyitotta a bejárati ajtót,beléptünk a meleg házba.

"Én is." sóhajtottam,mentem fel a szobába.Justin a homlokát ráncolta,cipőmtől az arcomig végig mért.Nem értettem,összekulcsoltam karomat mellkasom előtt.

"Holnap elviszlek vásárolni,megfelelő ruházat kell.Ó,de új kabát nincs,szeretném ha az enyémet hordanád."mondta nekem,a szemem elkerekedett.

"Tényleg?" mosolyogtam.

"Tényleg.Nem tudom milyen érzés lehet egy lánynak folyton az én ruháimban mászkálni."kacsintott.

"Köszönöm." suttogtam,felnéztem a szemébe.

"Neked bármit,cica."

8.fejezet

Justin szemszöge

Megragadtam a kormányt,halvány,sápadt fehér ujjaimmal erőteljesen fogtam.Utál engem,hiszen akárhányszor egy pici esélye van rá midig megszökik? Néztem a részegen alvó lányt az anyós ülésen,gyönyörű volt.Tudom,hogy csak azért kérdezte hogy tényleg szeretem-e,mert részeg volt.Soha nem ösztönözne ilyenre ha józan volna.Mert fél tőlem.Izgalom lüktetett az ereimben ,bár tudtam hogy a mellettem ülő ember fél tőlem.A démonok a testemben arra vártak hogy kitörhessenek,hogy felébresszem és kiabáljak vele,aztán ő megint menekülni akarjon.Megpróbáltam megszelídíteni őket és arra gondoltam,hogy milyen szép és tökéletes lány.Abban a pillanatban amikor együttérzést mutatott,egy meghitt pillanaton osztoztunk.Ez biztosan a kedvencem volt.Attól hogy megérintett egyre nehezebbnek éreztem magam,csak arra a pillanatra gondoltam,amikor gyönyörű ujjai végig futottak testemen.Mozgolódtam az ülésen,a nadrágom hirtelen vált elviselhetetlenül szűkké.Leparkoltunk a ház előtt,kiléptem a kocsiból,átmentem Brooke oldalára és menyasszonyi stílusban vettem ki  őt a kocsiból.Szőke haja omlott karjaira,kicsit változtatott helyzetén,kezével pólómba kapaszkodott.Berúgtam az ajtót,nem volt időm hogy fel vigyem,kicsit mérges voltam.A kanapéra helyeztem és nem a szobámba,mert így tudtam figyelni rá.Tudtam,büntetést kell terveznem,hiszen tudja hogy ez az akció elfogadhatatlan.Biztos vagyok benne  hogy élvezni fogja,dörzsöltem össze a tenyerem.Mondta hogy az enyém és senki másé,közben meg azzal a hülye fasszal volt a bárban.Vette egy mély lélegzetet,eszembe jutott hogy az a beteg állat nevetett vele,karját dereka köré csavarta.Ha a körülmények mások lettek volna,a szart is kivertem volna belőle.Én vagyok az egyetlen aki a közelében lehet,nem hogy még meg is érintse.ettem egy párnát feje alá és óvatosan lefektettem majd betakartam.A fején látszott hogy nagyon kényelmetlen így,ezért felemeltem,leültem és fejét ölembe hajtottam. Haja elterült háta mögött,így a lábamra omlott,megfogtam a végét és simogatni kezdtem.Megragadtam a tv-t és bekapcsoltam,elkezdtem nézni valami szaros valóság showt,amiben 2 homoszexuális férfi próbál készíteni egy lány stílusú ruhát.Ez rohadt szar.Sóhajtottam és megnyomtam a tovább gombot,a hírekre kapcsoltam,nem akartam nézni,de ez legalább nem egy nagy szar volt.

"A polgárok még mindig nem találják a New York-i Brooke Santillit.Híreink szerint egy csapat rendőr próbálja megtalálni őt,azon gondolkodunk hogy valami köze lehet hozzá a West Side városi bandának.Reméljük hogy mindenki rajta tartja a szemét hátha látnak valamit.Jöhet Phil." mondta a riporter,eltűnt és egy kép bukkant fel Brookeról.Gúnyolódni kezdtem "az nem lehet hogy ezek a rohadt zsaruk megtaláljanak minket" lágyan megsimítottam arcát tenyeremmel.Felnyögött,kicsit arrébb gurult,arcát felém fordította.A lány ajkai szétnyíltak,kezét gyomromon  pihentette.Én boldogan felsóhajtottam,ezeket a pillanatokat imádtam.Bár ő még aludt,így nem látta a képet,kuncogtam egy kicsit,hiszen ő soha nem megy már haza,ő is ugyan úgy szeret engem ahogyan én őt.Pihentettem a kezem a lány derekán,továbbra is hallgattam a híreket,enyhén nevetve azon hogy milyen tudatlanok ezek az emberek "még hogy a nyugati bandák."

"Mint már tudjuk Blake Worsely,Daniel Ferona és Dave Heart is részei ennek a bandának.A leghíresebb körözött bűnöző köztük viszont Justin Bieber,úgy véljük,hogy Brooke velük van." mondta a riporter,kezét csípőjén pihentette így bámult egyenesen a kamerába.

"Kár hogy nem tudják hol vagyunk." ráztam a fejem a tv felé fordulva. A lábam mozgattam,vettem egy mély levegőt remélve hogy Brooke nem ébredt fel.Elővettem a telefonom és láttam hogy kaptam egy üzenetet Blaketől.

"Haver.Láttad a híreket?Mindannyian a lányt keresik.Mit csináljunk ember?"

Forgattam a szemem majd gyorsan elkezdtem vissza írni.

"Blake nyugi.Mi semmit sem fogunk tudni róla,ha rájönnek hogy itt vagyunk."

Brooke mozgolódni kezdett,gyorsan felpattant a lábamról és megfordult,édesdeden aludt tovább.

"Rendben.Győződj meg róla hogy a lány mindig a közeledben legyen.Mit mondunk majd nekik?Találkoztam ezzel a lánnyal egy bárban...megvan a neve,meg minden.Rájöttem hogy hol tanult,te meg majd elviszed hétvégén."

Mosolyogtam,Blake végre azt csinálja amit mondtam.Kell hogy velem legyen egy különleges lány,miután a másik meghalt.Ez egy borzasztó emlék mindannyiunk számára.Nagyon jó ember volt és tudom,hogy Blake szerette őt.

"Ez nem egy fiú!Nehéz vele időnként,de egy nagyszerű lány.A lánynak meg kell felelnie ha a banda kérdéseket tenne fel.Sokkal jobban érzem magam vele,mint egyedül." elégedettem küldtem el,büszke voltam az ötletemre.Ha Brooke velem marad,akkor kevesebb az esélye annak hogy elmegyek innen.Ő nem hagyhat itt engem.Ha-ha elhagy,én meghalok.

Brooke szemszöge

Összeszorítottam a szemem,lüktetett a fejem.Ezéért nem szoktam inni.Tovább tartottam a fejem a párnán,de hamar rájöttem hogy nem is párnán fekszem.Szememet lassan kinyitottam,Justin egyenesen rám mosolygott.

"Jót aludtál cica?" kérdezte,ujjaival hajamat simogatta.A gesztusa pihentető volt,és jól esett az érintése.

"Van fájdalom csillapítód?" nyögtem,a homlokomat dörzsöltem.Justin kezeit államra csúsztatta és masszírozni kezdett. "Mindjárt hozok,oké?" 

"Köszönöm." nyöszörögtem,a fájdalom úgy cikázott a fejemben mint egy hullám.Lassan helyezte a fejem a kanapéra,mielőtt eltűnt a konyhában.Miért volt ilyen kedves?Én elfutottam...Hol van a büntetés?Hol van a kiabálás? Hol van a "kié vagy te"? Vissza jött egy pohár vízzel a kezében és egy tablettával a másikban.Fogamzásgátló tabletta volt,a számba helyezte én pedig hálásan nyeltem le.Gyorsan megittam vizet,visszaültem a kanapéra,kezemmel végig futottam arcomon.

"Nem bírod az alkoholt igaz hercegnő?" vigyorgott,a kanapé szélén ült engem pedig lába közé húzot.

"Utálok inni."nyögtem,Justin folytatta a masszázst a vállamon.

"Ugye nem gondolod hogy már mindent elfelejtettem.Még mindig haragszom rád." 

"Még mindig dühös vagyok rád." felálltam és karomat összezártam mellkasom előtt.Justin nevetett,egyre jobban elkényelmesedett a kanapén.Átkarolt és közelebb húzott magához,fejem mellkasán pihent.

"Szeretlek." suttogta,megráztam a fejem.

"Nem,nem.Te nem tudod mi a szerelem." 

"De én tudom hogy mi a szerelem.Úgy érzem hogy én szeretlek téged.Egy nap te is szeretni fogsz engem,tudom hogy így lesz."Hangja magabiztos volt,nem tudtam semmit sem mondani csak nevettem.

"Nem valószínű."

7. fejezet

"Baszd meg!"

Fel pattantam a kanapéról,ahogy üveg törést és hangos kiabálást hallottam.Lerohantam a konyhába,és láttam ahogyan Justin a törött szilánkok fölé hajolt és véres kezeivel felvette őket.Elakadt a lélegzetem,ő felkapta fejét és hogy ne előttem káromkodjon, az orra alatt motyogott valamit.

Óvatosan közelebb mentem,amíg ő beszélt: "ne gyere közelebb.Belefogsz lépni az üvegbe."

"Jól vagy?" suttogtam és megpróbáltam ebből a távolságból megvizsgálni a kezét.

Hirtelen elsötétült Justin szeme,ökölbe szorította kezét így a benne tartott üveg még jobban elvágta tenyerét.

"Ne viselkedj úgy mintha érdekelne."  köpött egyet és kidobta a szilánkokat.

"Had lássam a kezed." nyúltam felé,de ő egy lépést hátrált,szeme lángolt a dühtől.

"Nem kell a kibaszott szereteted,menj." vicsorgott, kezét a hideg víz alatt tartotta.

"Nem."

"Menj!" kiáltotta,kirohantam a konyhából fel az emeletre.Bementem a hálószobába,lesüllyedtem a padlóra.

Miért lesz dühös,amikor megkérdezem hogy jól van-e? Én csak segíteni akartam.

Hagyd abba Brooke,utálod őt!Élvezed ha szenvedni látod. Megérdemli a sok fájdalom után amit veled tett.

De volt egy olyan oldala akit kedveltem és a szívem azt súgta,hogy kell valaki aki törődik velem.

Kár hogy egy pszichopata! Kell hogy legyen eszed,nem sajnálhatod!

Utálom őt.

Sóhajtottam,becsuktam a szeme közben a fejem az ajtón pihentettem.Felálltam a padlóról és bementem a fürdőbe,bezártam az ajtót.Minden bizonnyal ez egy hosszú éjszaka lesz.

Justin szemszöge

Ahogy Brooke felrohant a lépcsőn,felordítottam a fájdalomtól.Ő csak segíteni próbált,én pedig megijesztettem.Végül bemutatja a legkisebb együttérzést, én pedig elrontom.Szép volt Justin.

Kidobtam a többi üveg darabot is és próbáltam csillapítani a haragom.Vajon őt tényleg érdekelte? Nem,valószínűleg csak próbált közelebb kerülni,hogy később elengedjem.De esküszöm,láttam egy őszinte pillantást a szemében.Megráztam a fejem és elindultam felfelé a lépcsőn,kinyitottam az ajtót és bementem a hálószobába.A fürdőszoba ajtaja zárva volt és ő bent volt.

"Cica." óvatosan hívtam és megérintettem ujjammal a fát. "kérlek nyisd ki az ajtót,sajnálom."

Hallottam hogy sír és hogy pár doboz sampont a földre söpört.

Miért sír?

Vajon tényleg megijesztettem?

A szívem fájt,tudom hogy bunkó voltam.Én nem akartam bántani.A büntetéseket sem akartam.Ő miatta vagyok boldog.Szükségem van arra, hogy tudja nem kell menekülnie,szükségem van rá az életemben.Azt akarom, hogy szeressen.

Brooke szemszöge

"Cica." hangja olyan "kérlek nyisd ki ajtót" szerű volt.Sajnálom magam.Dúlt bennem a harag,de néhány könnycsepp is felszínre tört.Hogy azt higgye baj van,ledöntöttem pár palackot.

"Baby,gyere ki." hangja egyre keményebb és hangosabb lett,tudtam hogy vékony jégen járkálok,de egyáltalán nem akarom látni őt.

"Hagyj békén!" sírtam,fejemet térdembe temetve.

"5 percet kapsz.hogy ki nyisd az ajtót Brooke,őszintén szólva végeztem a játékkal." mondta keményen Justin és továbbra is kopogtatott az ajtón.

"Miért nem szánhatok 10 percet magamra?Komolyan Justin, hagy kapjak 10 percet!" ordítottam hajamat tépkedve.

"Ne beszélj így velem!" kiáltotta.

"Te nem vagy az apám!Utállak!Csak hagyj békén!"

A levegő elnémult.Átkaroltam a térdem és próbáltam csillapítani zokogásomon.Justin beszélt még egyszer.

"Bent lehetsz 10 percig,de ha csak egy másodperccel is később jössz ki megbánod! vicsorogta,mielőtt hallottam hogy elmegy.

Megkönnyebbültem sóhajtottam fel.Végül egy kis ideig egyedül lehetek.

Tényleg utálod őt Brooke?

A tudat beszélt bennem,emlékeztetve engem a kissé kemény szavakra,amik elhagyták a számat.Persze,tudom,ő egy szörnyeteg.Soha nem fogok érezni iránta semmit a gyűlöleten kívül,és remélem ezt ő is tudja.Hiányzik a családom,hiányzik anya,apa,még az idegesítő kis húgom is, aki idegesítően nagy megszállottja  a One Direction-nak.Nevettem,mert eszembe jutott,hogy azelőtt néhány nappal mielőtt Justin elhozott engem,sikoltozva mesélte hogy kijött az új album Midnight Memories címmel.Emlékszem,azt mondta hogy Harry hangját szereti a legjobban,anyukám pedig kiabált velem,mert azt mondtam fogja be.Az órára pillantottam 5:26.A 10 percet 5:20-kor kezdtem,így már csak 4 percig élvezhetem a paradicsomban magam.Néztem a kis ablakot,hogy Justin még mindig nem csavarozott rá zárat.Kihasználjam a lehetőséget?Hát tudjátok mit mondanak ilyenkor.

YOLO.

Rohantam az ablakhoz,nagyra nyitottam,nem vesztegettem egy percig sem a időmet,lelógattam mind két lábam és már ugrottam is. Vettem egy gyors pillantást felfelé,Justin még nem volt ott.A sarkon csúszkáltam a gyepen,átugrottam a rövid kerítést és rohantam az erdőbe.Remélem nem talál meg.Inkább meghalok,minthogy vissza menjek hozzá.Hirtelen elkezdett rezegni a telefonom a hátsó zsebemben,el is felejtettem.

"Jajj cica,tényleg azt hiszed hogy eltudsz rejtőzni?Ott leszek,kevesebb mint 5 perc alatt,készülj fel mielőtt odaérek hogy nagy baj lesz."

Szeretlek,

-J'

És bár aggódnom kéne amiatt,hogy értem jön,a tekintetem csak ezt a szót fürkészte.

Szeretlek.

Szeret?Vajon tényleg komolyan gondolja?Nem,hazudott?Alapvetően csak most találkoztunk,csak egy játék vagyok neki.

Szeretlek.

Hogy lehet szeretni valakit,aki utál téged?

Csak mentem,lábam alatt ropogtak a nedves levelek.Megláttam egy kis várost.Ugyanebben a városban voltunk,amikor az étterembe mentünk.Ezen a helyen volt néhány elég ijesztő ember.Csendben sétáltam az utcákon,elkerülve a szemkontaktust minden lehetséges emberrel.Valaki a vállamnak ütközött,amitől én a földre estem.

"Ó,istenem,nagyon sajnálom." a fiúnak sötétbarna haja és elbűvölő barna szemei voltak ,megragadta a karomat és felhúzott.

"Nem,nem,az én hibám sajnálom." kuncogtam,leporoltam Justin piszkos farmerét.

"Rohanjunk tovább?Vagy sétálhatunk is." elmosolyodott,kimutatta tökéletesen egyenes fogait.

"Öhm,inkább a második." nem akartam elmondani neki hogy menekülök,ki tudja,lehet hogy rögtön a rendőrségre rohanna és elmondana nekik mindent.

"Nem értettem a nevedet,drágám?"

''Brooke és te?"

"Chase." újra elmosolyodott,kezét rám tette.

Örömmel vettem,hogy vissza mosolygott rám,de tudom az én mosolyom nem nézett ki olyan jól mint az övé.

"Hát Brooke,van valami dolgod most?" kérdezte,mire én pimaszul elmosolyodtam.

"Nem,nincs."

"Nem lenne kedved beülni egy bárba itt az utca végén?"

Vigyorgott és minden bizonnyal egy italra szeretne meghívni. "Megtiszteltetés lenne."

***

"És-majd." Nevetett azon hogy nem tudta befejezni a teljes mondatot.Mindketten teljesen részegek voltunk,de engem egyáltalán nem érdekelt,és Chase sem úgy nézett ki mint akit érdekelne.

"A lány beugrott a medencébe,és a bikini felsője lejött mindenki előtt." belőle kitört a kuncogás,én pedig nem tudtam segíteni,de csatlakoztam.Tényleg fogalmam sem volt mit beszél,de jól éreztem magam.Hát ez sem tartott hosszú ideig.

'Brooke."

Felkaptam a fejem és a néztem a bár bejárata felé,a szemem összezártam.

"A francba." súgtam felállva a székről és a hátsó bejárat felé igyekeztem.

"Brooke." Ezúttal Chase hangja volt,egy bocsánatkérő mosollyal fordultam felé,remélem hogy látta és hogy egyszer újra találkozhatunk.Futottam gyorsan a kijárathoz,és kitörtem,csak az a baj hogy valaki keményen megragadta a karomat.

"Hol a francba voltál?" Justin kiabált,szemével egyenesen az enyémbe bámult. "Tudod te mennyire aggódtam?"

"Tényleg szeretsz?" kérdeztem,részegen nem törődtem azzal amit Justin mondott,csak a két szóra mit korábban kimondtam.Szemében kis rés alakult ki,kismértékben csodálat is volt bennük.

"Mit gondolsz?"

"Én.."

"Ó,istenem Brooke,mennyit ittál?Érzem a pia szagát a levegőben." megnyugodott,a kocsija felé húzott.

"Szerintem nem." suttogtam,berakott engem a kocsiba és bekapcsolta a biztonsági övet.Becsukta az ajtót,lassan beült mellém.A fejem az balakon pihentettem és amikor majdnem elaludtam,hallottam egy kis

hangot.

"Akkor tévedsz."

6.fejezet

Feküdtem a kanapén,a laptop az egyik kezemben,a másikban egy toll,Delgato fejét ölembe hajtotta,Chain pedig a lábamon feküdt.

"Egyetemes stúdiók...hmm." mondtam magamban,közben a telefonomat lapozgattam,hisz Justin írt egy SMS-t, tervezgessem a kirándulást.

Ez a szám biztosan az övé.Nem tudtam felhívni a 911-et. Milyen programozású ez a telefonon?

Lefirkantottam a helyeket,ahová szerettem volna menni,és azt hogy melyik nap lehet látogatni az egyetemet.Már gyakorlatilag mindent elterveztem,és azt hiszem,megérdemlek egy kis pihenést. Az órára pillantva láttam hogy 5:00 van,és ahogy tapasztaltam itt volt a vacsora ideje.

"Éhesek vagytok?" mind felkapta fejét és rohant a konyha felé,én lassan mentem utánuk.

"Na és Justin hol tartja a kutyaeledelt?" suttogtam magamban és kinyitottam az egyik szekrény ajtót.

Végre megtaláltam,szedtem mind a négy tálba,mind lehajtotta fejét és elkezdett enni.A telefonom hirtelen megszólalt a kanapéról,rohantam be, hogy felvegyem.

"Hello?" kérdeztem.

"Hogy bírod drágám?"

"Jól,most etettem meg a kutyákat." magyaráztam,közben a tollal játszottam.

"Jó,jó 15 perc múlva otthon vagyok.Megterveztél mindent cica?" 

"Igen." mondtam.

"Nagyszerű.Ne legyen túl sok." mondta pimaszul.

"Nem valószínű." forgattam a szemeim.

"Viszlát kislány." tette le a telefont.

Vissza tettem a telefont és elterültem a kanapén,Gyilkos felém futott és rám ugrott.

"Ooo,Kicsit nehéz vagy." nevettem,megveregettem az oldalát.

Delgato ugatni kezdett közben a farkát csóválta,oda rohant hozzám és végig nyalta az arcom.

Kuncogtam és le toltam magamról Gyilkost.

"Elég srácok,megfogtok ölni."

Tank hirtelen az ajtó felé rohant,karmaival karmolni kezdte a fa ajtót,és elkezdett nyüszíteni.Valószínűleg wc-ni szeretne.

"Tank nem tudom mit tegyek,Justin elhelyezett néhány riasztót a házban."

Tank tovább folytatta,attól féltem hogy a padlóra fog pisilni.

"Szar,szar,szar,szar." suttogtam magamnak és oda-vissza járkáltam.Gyorsan felkaptam a telefont és tárcsáztam Justin nevét.

"Jól vagy drágám?" az érintett személy hangja csengett a telefonban.

"Igen,igen,jól vagyok." hallottam a megkönnyebbült sóhajt telefonon keresztül.

"Akkor mi van?"

"Tank kiszeretne menni,de ha ki megy akkor bekapcsol a riasztó." magyaráztam közben alsó ajkam harapdáltam.

"Ó,öhm,engedd ki.Nincs riasztás,de a kerítés elektromos." 

"Oké,hát köszönöm."

"5 perc és otthon vagyok." mondta mielőtt letette.

Oda hívtam Tankot a hátsó ajtóhoz,kinyitottam és mind a 4 kutya egyből kirohant.Tettem egy lépést kifelé és mély levegőt vettem a friss levegőből.A kertben van egy medence,szauna,terasz,grill és rengeteg nyitott tér.Volt egy-két szék a közelemben,ezért úgy döntöttem hogy leülök és élvezem a kültéri időjárást.Hirtelen hallottam ahogy a hátsó ajtó kivágódik,és az abszolút füstölgő Justin lépett ki rajta.Körül nézett, és ahogy meglátott engem egy pillanatra megkönnyebbült ,mielőtt ismét eltöltötte a düh.Gyorsan közelített felém,durván megragadta karom és ráncigálni kezdett.

"Amikor azt mondtam hogy ki engedheted a kutyákat,az nem azt jelenti hogy te is ki jöhetsz." vicsorgott és befelé húzott engem.

"Sajnálom,nem tudtam Justin." nyöszörögtem és megpróbáltam levenni ujjait magamról "Soha nem próbáltam megszökni,esküszöm."

Megállt és felém fordult,a szemében zavarodottság látszott.

"Nem?" 

"N-nem,esküszöm.Csak leültem mert kezdtem rosszul lenni és a friss levegő segített." éreztem hogy hányingerem van,és most a friss levegőt se éreztem olyan frissnek mint pár perccel ez előtt.

"Menj fel és feküdj le." parancsolta,én gyorsan rohantam fel a szobájába.

Percekkel később Justin jött egy pohár vízzel a kezében és néhány gyógyszerrel a másikban.

"Itt van." mondta,átadta nekem és leült az ágyra.

"Köszönöm." suttogtam.Justin közelebb csúszott hozzám,átkarolta a derekam és az ölébe húzott.

Bevettem a gyógyszert és megittam a pohár vizet,a poharat az éjjeli szekrényre helyeztem és pihentem kisit Justin karjaimban.

"Érintetted már magad úgy?" 

Majdnem megfulladtam.Ezt most komolyan kérdezi?

"Mi-mi?" dadogtam,nem hittem a fülemnek.

"Megérintetted magad valaha cica?" megkérdezte ismét,közben bőrömet simogatta.

"N-nem én nem." 

"Mmmm." zümmögött.

"Te szűz vagy?"

"Nem." válaszoltam,zártam össze karomat mellkasom előtt.

"Ki volt az?" a hangja hirtelen rekedt és dühös lett.A válasz,amit adtam neki biztosan nem az amit hallani szeretett volna.

"A régi barátom,mind ketten részegek voltunk,és én..én nem emlékszem semmire." elismertem,de az érzés ami bennem volt hihetetlenül kínos ez.

"Velem majd biztosan emlékezni fogsz." vicsorgott rekedten,beleharapott fülembe.

"Megérintetted már magad?" miután megkérdeztem,gyorsan csaptam kezemmel számra."Nem akartam megkérdezni.."

"Igen."  felelte. "Az utolsó alkalommal,elképzeltem a kis kezed körülöttem ahogyan dörzsölgetsz.A következő amit elképzeltem az a kis szád volt,és-"

"Ne,hagyd abba!" könyörögtem és kezemmel bedugtam fülem.

"Kényelmetlennek érzed ezt a témát?" kérdezte,átkarolva közelebb húzott magához.

"Rendkívül annak."

"Nos,talán ha velem csinálnád jobban éreznéd magad."

"Nem!" mondtam,mire ő felemelte a szemöldökét rám.

"Nem értesz egyet velem cica."

"Kérlek,Justin." nyöszörögtem.

"Inkább legyen a kezed?" elvigyorodott,a forró levegő csiklandozta a nyakam.

"N-nem."

Elkezdte levenni nadrágját,én pedig levegő után kapkodtam és becsuktam a szemem.

"Nyisd ki a szemed cica,vagy akkor csinálhatod magad." letette egyik lábát mellém és kényelmetlenül fészkelődött,száját elhagyta egy nyögés.

"Hmmm ott hercegnő." alig bírtam levegőt venni,valami keményen nyomta a hátam.

Felemelt engem az ölébe és teljesen levette nadrágját,így csak a boxer maradt rajta.

"Ezt vártam egész idő alatt,érted?" mondta,én bólintottam egy aprót.

Lassan lehúzta a boxert,a szememet csukva tartottam,nem akartam ezt,főleg nem így hogy csípőjén ülök.

"Nézd a kezem." suttogta,én nagyot nyelve pillantottam le kezére,ő gyorsan megfogta farkát.

Felnyögött,és légzése is nehezebb lett,ahogy megszorította hangosabbat nyögött.

"Add a kezed." a szemem elkerekedett és megráztam fejem,elkezdtem hátrálni.Gyorsan megragadta a karom,és kezére helyezte,kezeink megpihentek mellkasán.

"Érintsd meg,kérlek." szinte könyörgött.

"V-vedd vissza a boxered." felnyögött,kezem mellkasán maradt.

Ő engedelmesen vissza vette,kezem mellkasán járt.Felült,és ez volt a legjobb nekem.

Ujjaim megkeményedett mellbimbójára szaladtak,ő felnyögött,kezemet lejjebb csúsztattam,egészen a v vonaláig.A kezem megkerülte boxere szegélyét és felnyögött,némán nyögött, hogy menjek lejjebb.

Kezem csak átfutott férfiasságán,őt egy torokhangú morgás hagyta el.Kezemmel vissza tértem mellkasához,végig húztam ujjaim feszülő izmain. Kemény testén enyhén simítottam végig ,Justin ajkai szétnyíltak.Ismét felnyögött,lenéztem és láttam ahogyan saját ujjait nadrágjába futtatja. Néztem ahogy mozdulatai egyre keményebbek és gyorsabbak lettek,nyögései egyre hangosabbak.Büszkén láttam hogy Justin hihetetlenül sebezhető állapotban van,élvezve ezt az örömöt simítottam végig ismét testén.Kezemmel megálltam gyomránál,szeme tágra nyílt,nem számítottam rá hogy ezt fogom tenni,de keze gyengéden hanyatt esett az enyémet bátorítva.Justin tekintette arcomra vándorolt,ahogy mutatta hogyan érintsem meg őt,egyre nehezebb lesz,alkalmaztam ujjaim.

"Nehéz."

Gyorsabban folytattam,miután Justin örömében felnyögött.Lélegzetvisszafojtva kiáltotta nevem,csípőjét ringatta enyémen.Kezem állandó ütemben volt,szemöldökömet összehúzva koncentráltam.Nedvesség kezdte alkotni alattunk a kapcsolatot,Justin nyögései is egyre hangosabbá váltak,és egyre gyakrabban.Justin arca nyugodt volt,de öröm íródott rajta.Fejét hátra hajtotta,én pedig tovább folytattam a munkát dudoránál.Ujjait csípőmbe ásta.Mély nyögés hagyta el a száját,visszhangzott az egész szoba.Végre,Justin hangosan felnyögött,meleg,nedves folyadék terjedt el boxerében,fejét vállamra hajtotta,egy meleg hullám futott végig testén.Kezét összekulcsolta körülöttem,engem szorosan tartva helyemen,csípője megrándult,kétségbeesetten követelőzve ennél több kapcsolatért.

"Brooke." felnyögött,ahogy tenyeremmel végig simítottam arcán,pihentetve őt.Feje vállamon maradt,ahogy próbálta irányítani légzését,arcát nyakamba fúrta.Légzése hamarosan vissza tért a normális kerékvágásba,felült,forró csókot lehelt ajkamra.Majd felállt Justin és megdöbbentem hogy mennyire kiemelkednek hátizmai. Felkapott egy tiszta alsót és elindult a fürdőszobába.Hallottam ahogy elkezd zuhanyozni és ezt a kis időt kihasználva futottam le a földszintre és csináltam egy csésze teát.Annak ellenére hogy ez egy kínos intim pillanat volt,ez volt a kedvencem.Nem csak a "perverz" dolgok miatt,hanem azért,mert annyira  sebezhető volt.Csípőjét rángatta az én érintésemre,kétségbeesetten keményebb kapcsolatért harcolva.Feltettem a vizet  forralni és vártam,közben viszont úgy éreztem erős karok tekerednek körém.

"Köszönöm ezt a csodás pillanatot." suttogta,többször is megcsókolta arcomat."Ja és ne aggódj." fordított maga  felé amitől mellkasának csapódtam "úgy tervezem,hogy betartom a szívességem."